Versenyezni voltam, két napig, Debrecenben. Egészen jól éreztem magam, de.... és itt van egy jó nagy de.  Az általános felfogád szerint egyedül élni azért jó mert ugye nincs kihez viszonyulni, nincsenek kötöttségek, nincs semmi ami gátolna az önbeteljesítésben. Aham, mindez igaz.... Jöttem…

Te, figyelj,  istenke....figyelmá.... tudod veled elszámolni valóm akadt.  Te szivatsz? Komolyan!  Mondd el, szivatsz? Szivatsz ugye!  Nem lehet hogy ez saját fejből jön, tuti nem, ennyire nem lehetsz kretén hogy ezt eltervezted. Appááám.....szivatsz. Régebben hittem benned, mert ott volt apám.…

Drága anyu Nos, emlékszel, hogy még voltam úgy 13 amikor utoljára láttalak. A nagyok okosan kitalálták, nem szabad a gyereket sokkolni, mert az a kis lelkében kárt tesz. Nem mutatjuk meg neki az anyját, nem is mondjuk el hogy simán belehal a rákba, csak rejtegetjük elötte. Jó lesz az, majd ha kell…

Ki kell írnom magamból és mivel nincs kinek elmondjam...így leírom.  Ne olvasd el, ha nem igazán érdekel másvalaki miben érzi a fájdalmát és hogyan oldja meg a lelkének háborgását. Ne olvasd el ha azt hiszed, csak veled történhet meg....én sem hittem...megtörtént Ne olvasd el ha nincs benned…