Versenyezni voltam, két napig, Debrecenben. Egészen jól éreztem magam, de.... és itt van egy jó nagy de. 

Az általános felfogád szerint egyedül élni azért jó mert ugye nincs kihez viszonyulni, nincsenek kötöttségek, nincs semmi ami gátolna az önbeteljesítésben. Aham, mindez igaz....

Jöttem hazafelé, autópályán, jó hosszú út, nagyon unalmas. Hiányzott valami, egy olyan valami amit régen éreztem. Hazafelé jövet, csak egy érzés, hogy itthon vár valaki. Hazaérek, megölelem, adok két puszit, megcsókolom és azt mondom " Megjöttem kincsem "  Hát és ez az az érzés amit vártam hazafelé, de mivel nincs itthon senki....

...kenhetem a hajamra a nagy önállóságot ha nem tudom mondani senkinek

" Kincsem, megjöttem"